A szabványok és előírások kombinációja biztosítja, hogy a vészvilágítás megfeleljen a célnak, és a biztonság minden szempontját lefedje. Hatékony módja a minőség, a megbízhatóság és a megfelelőség biztosításának, ha egy harmadik fél tanúsítja a rendszert.
A megfelelőség egyik legfontosabb eleme az MSZ EN 50172 (EN50172) szabvány. Ez a szabvány meghatározza az adott helyiség normál világításának részbeni vagy teljes kiesése esetére a vészvilágításra vonatkozó követelményeket. Kimondja, hogy a normál világítási rendszer üzemzavara esetén a tartalékvilágítási rendszernek az alábbi feladatokat kell ellátnia:
Az MSZ EN 50172 szabvány - amely a biztonsági világításként használt helyettesítő világításra is vonatkozik - azt javasolja, hogy a tervezés előtt történjen egyeztetés a lefedendő területek, a működési mód, a tesztelési rendszer és a legmegfelelőbb rendszertípus meghatározásáról. Ezeken az egyeztetéseken részt kell vennie az adott létesítmény tulajdonosának vagy használójának, valamint a rendszer tervezőjének, a kivitelezőnek, a berendezés szállítójának és a tűzvédelmi hatóságnak.
| Jogalkotás (jogi követelmény) |
Nemzeti tűzvédelmi jogszabályok | |||
| Harmonizált EU alkalmazási szabványok |
EN 50172 Biztonsági világítási rendszerek |
EN 1838 Alkalmazott világítástechnika. Tartalékvilágítás |
||
| Harmonizált EU védett szabványok |
EN 60598-2-22 Tartalékvilágítási lámpatestek |
EN 62034 Automatikus vizsgálórendszerek |
EN 50171 Központi energiaellátó rendszerek |
|
Az evakuálás során kulcsfontosságú az idő, ezért a menekülési útvonalakat jelző tábláknak gyorsan láthatónak, érthetőnek és követhetőnek kell lenniük. Az MSZ EN1838:2014 szabvány 4.1 szakasza részletezi ezt a pontot: "A jelzéseket, amelyeket minden vészkijáratnál és a kijárati utak mentén is el kell helyezni, külső vagy belső világítással kell ellátni, hogy egyértelműen megjelöljék a biztonságos pontig vezető kijárati utat".
Ahol nincs közvetlen rálátás a vészkijáratra, ott világító irányjelző táblát vagy táblák sorozatát kell elhelyezni, hogy segítsen az embereknek eljutni a vészkijárathoz. A jelenlegi bevált gyakorlat az ISO 7010 szabványban meghatározott és 2011-től számos nemzeti szabványügyi testület által elfogadott egységes (MSZ EN ISO 7010) piktogram-formátum.
A legtöbb országban már bevezették a piktogram típusú jelzéseket, vagy folyamatban van a helyi iránymutatások frissítése.
| Haladás balra | Haladás előre | Haladás jobbra | |
| Ajánlott jelzések MSZ EN ISO 7010 (E002) |
 |
 |
 |
| Elfogadott jelzések |  |
 |
 |
Régi jelzések
|
 |
 |
 |
A menekülési útvonal jelzések színét az ISO 3864 szabvány írja elő:
Minden rendszer tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a lámpatestek megvilágítsák a konkrét veszélyforrásokat, a biztonsági berendezéseket és a jelzéseket - az úgynevezett kiemelendő pontokat -, legyen szó vészhelyzeti menekülési útvonal megvilágításáról vagy nyílttéri (pánik elleni) világításról. A tervezés során figyelembe kell venni a szükséges lámpatest típusát és fénykibocsátását is, az MSZ EN 1838:2014 és az MSZ EN 60598-2-22 szabványnak megfelelő módon. Az alábbi ábrán láthatóak azok a kiemelendő pontok, amelyek megvilágításáról gondoskodni kell.
A következő ábra rámutat a lámpatestet igénylő legfontosabb szempontokra:
A maximális felismerési távolságokra és a fénysűrűségre vonatkozó feltételeket az MSZ EN 1838:2014 szabvány minden biztonsági jelformátumra vonatkozóan részletesen meghatározza. A táblák lehetnek belső megvilágításúak - mint például a kijáratjelző tokozatok vagy az átvilágított jelöléssel ellátott, élvilágítású vészvilágító lámpatestek, amelyek szabályozható megvilágítással rendelkeznek -, vagy lehetnek áramellátás nélküli típusok.
Míg az MSZ EN 60598-2-22 szabványnak megfelelő, belső megvilágítású kijáratjelző táblákat előzetesen tesztelik a megfelelőség biztosítása érdekében, különös gondossággal kell eljárni a külső megvilágításra tervezett táblák esetében. Ebben az esetben 2 méteren belül kell elhelyezni egy biztonsági lámpatestet, és a szorzótényező csak 100. A táblát vészhelyzetben az előlap bármely részén minimális fényerővel kell megvilágítani.
Miután a hangsúlyos pontokat lefedtük, a tervezőknek mérlegelniük kell, hogy szükség van-e további lámpatestekre ahhoz, hogy az útvonalak biztonságos használatához szükséges minimális megvilágítási szintek biztosítva legyenek. Minden menekülési útvonal minden szakaszának legalább két lámpatesttel kell rendelkeznie arra az esetre, ha az egyik meghibásodna.
A menekülési útvonal középvonalán az EN 1838:2014 szabványban előírt minimális fényerősségre van szükség. A 40:1 maximális és minimális egyenletességi arányt nem szabad túllépni.
Ezt a megvilágítást a rendszer működése alatt és teljes élettartama alatt biztosítani kell. A megvilágítás bizonyos %-ának öt másodpercen belül rendelkezésre kell állnia, majd a tápellátás meghibásodását követő meghatározott időn belül kell rendelkezésre állnia a teljes megvilágításnak.
Hitelesített távolságtáblázatokat vagy megfelelő számítógépes programot kell használni annak meghatározására, hogy szükség van-e a hangsúlyos pontokon lévő lámpatesteken kívül más lámpatestekre is a menekülési útvonalak minimálisan előírt megvilágítási szintjének biztosításához.
Annak biztosítására, hogy a terv mindenkor megfeleljen az előírt szinteknek, az adatokat - a szabványban előírtak szerint - alulméretezik, hogy figyelembe vegyék:
Pánik elleni biztonsági világítást igénylő nyitott térnek minősül egy terület, ha 60 m2-nél nagyobb, ha menekülési útvonal halad át rajta, vagy ha az épület kockázatértékelése során azonosított veszélyek találhatók rajta. A jelenlegi szabvány lényegre törekvő módon határozza mag az olyan rendszerek tervezését és ellenőrzését, amelyek biztosítják az egyenletes világítást, ahelyett, hogy kis számú, nagy teljesítményű lámpatestet használnának.
Világítási szintekre vonatkozó követelmények
Az MSZ EN 1838:2014 szabvány 4.3. pontja a horizontális megvilágításra minimum 0,5 lux értéket ír elő. A peremtől 0,5 m-es sávban nincs ezirányú követelmény. A elhelyezési távolságtáblázat (alábbi példa) vagy egy megfelelő számítógépes program hasonlóképpen használható az adatok meghatározására. Ezt az értéket – a menekülési útvonalak megvilágításához hasonló módon – alul kell méretezni a lámpatestek elhelyezésének meghatározásához.
Lámpatestek egymástól való távolsága
A távolságtáblázatok megadják azokat a fotometriai adatokat, amelyek segítségével biztosítható a vészvilágítási rendszer helyes tervezése és a szükséges megvilágítási szintek teljesítése.
A kockázatértékelés meghatározza a különleges figyelmet igénylő helyszíneket, munkaterületeket. Ezek közé tartozhatnak például a magas kockázatúnak minősített üzemek és gyártósorok vagy a veszélyes folyamatokat irányító vezérlőtermek.
Ezekre a nagy kockázatú területekre vonatkozóan az MSZ EN 1838:2014 szabvány előírja, hogy a vonatkoztatási felületen a megvilágítás nem lehet kevesebb, mint az adott feladathoz szükséges állandó megvilágítás 10%-a, és soha nem lehet kevesebb, mint 15 lux.
Tervezési következmények
A fokozott szintű biztonsági megvilágítást igénylő területek tervezésekor fontos mérlegelni az összes lehetőséget, amelyek között lehetnek átalakított hálózati világítótestek, saját akkumulátoros vagy központi akkumulátoros tápellátású lámpatestek. A legtöbb esetben megoldás lehet, ha magasabb fényáramszorzót (BLF - Ballast Lumen Factors) alkalmazunk.
A vészhelyzeti reakcióidő egy másik kritikus tényező a nagy kockázatú helyszíneken. Ez szükségessé teheti a vészvilágító lámpatestek állandó üzemmódban történő üzemeltetését, vagy alternatívaként volfrámszálas fényszórók használatát. Ha az utóbbit választjuk, fontos szem előtt tartani, hogy a megfelelő egyenletesség szintjét fenn kell tartani.
E-mail küldése
